Bemutatták a világ legidősebb receptjét, bárki elkészítheti a babiloni pörköltet

A világ legősibb receptkönyve régóta vitatott kérdésnek számít a szakértők körében, főleg azért, mert nem mindenki ért egyet abban, hogy pontosan mi is számít receptkönyvnek. Emiatt egyesek az 5. századból származó, ókori római De re coquinariára esküsznek, mások azonban úgy vélik, hogy a címet a babiloniaknak kéne odaadni, akik már egy évezreddel a rómaiak előtt dokumentálták kedvenc fogásaikat.

Az egykori Mezopotámia területén ugyanis négy ékírásos agyagtáblát találtak a régészek, melyek több tucatnyi pörkölt, pite és leves vésett „bevásárlólistáját” tartalmazzák. A kutatókat már régóta lenyűgözik ezek az ősi „szakácskönyvek”, de magukat a leleteket egészen a közelmúltig csak kevesen láthatták: az 1930-as évek óta a Babiloni Gyűjtemény mintegy 45 ezer táblájának, szobrának és műtárgyának java részét a Yale Egyetem Sterling Emlékkönyvtárában őrizték.

Idén először ezeket bárki meg is nézheti élőben: a Yale Pabody Múzeum négy év után újranyitott, a kurátoroknak pedig az volt a célja, hogy minél szélesebb körben elérhetővé tudják tenni ezeket az őskori leleteket.

„Ezeket a fantasztikus táblákat – így például a Gilgames-eposzok egyikét vagy a világ lerégebbi szakácskönyvét – eddig csak egy maréknyi ember láthatta. Az újranyitást követően viszont már 200 ezernél is többen tértek be a múzeumba, szóval tulajdonképpen a tárgyakat sokan most látják életükben először”

– szólalt meg David Skelly, a Peabody Múzeum igazgatója az Atlas Obscura cikkében.

A táblákon szereplő recepteket a Mohamed Hafez étteremtulajdonos és séf gondolta újra a múzeum kurátorainak segítségével. Elmondása szerint ugyan pár receptet sikerült szinte teljesen leutánozni, néhány esetében viszont nem sikerült túl gusztusosra a végeredmény. Azok az emberek ugyanis, akik bevésték ezeket a recepteket, feltehetően a korabeli szaktudásra alapoztak, tehát sokszor kihagytak lényeges információkat arra vonatkozóan, hogy pontosan hogyan kéne elkészíteni egy-egy fogást.

Hozzávalók (4 főre)

• 500 g birka- vagy báránycomb
• 60 g póréhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 vöröshagyma
• 100 g perzsa mogyoróhagyma vagy újhagyma
• 500 g cékla
• 100 g rukkola
• 50 g friss koriander
• 50 g szárított póréhagyma
• 250 ml világos sör
• 120 ml víz
• só, bors ízlés szerint
• 1 ek őrölt kömény

• Egy mozsárban nyomjuk össze a fokhagymát és a póréhagymát, tegyük félre, és hagyjuk összeállni.
• Sózzuk, borsozzuk a bárányt, vágjuk szeletekre, majd tegyük egy szélesebb és mélyebb lábasba, pirítsuk meg a szélét addig, amíg az összes víz el nem párolog belőle.
• Ezt követően tegyük hozzá a felszeletelt hagymát, süssük üvegesre, majd a perzsa mogyoróhagymát és a köményt is adjuk hozzá.
• Ezután jöhet bele a cékla, a rukkola és a friss koriander, amit közepes lángon pirítsunk meg. Amikor már a hagyma zöld része is megfonnyadt, és a keveréknek kellemes illata nem lesz.
• Most öntsük bele a sört és a vizet is, keverjünk rajta egyet-kettőt, majd forraljuk fel az egészet.
• Ha ezzel végeztünk, tekerjük lejjebb a lángot, és öntsük bele a fokhagymás-póréhagymás keveréket.
• Hagyjuk nagyjából egy óráig rotyogni a tűzön az egészet. Akkor készült el a fogás, amikor a bárány már omlósan puha, a szósz pedig krémes és sűrű.
• A fogást bulgurral vagy laposkenyérrel fogyasszuk.