Történelmi pillanat: átlépte a hangsebességet a NASA szuperszonikus tesztgépe – videó

A NASA X-59-es kísérleti repülőgépe először repült a hangsebességnél gyorsabban, ez pedig fontos lépés a szuperszonikus technológia történetében. Korábban már beszámoltunk a kísérleti gép első repüléséről, amelyre tavaly október 28-án került sor. A „Concorde utódjaként” emlegetett futurisztikus jármű akkor 3660 méteres repülési magasságot és 370 km/órás sebességet ért el.

A mostani, június ötödikei tesztet a kaliforniai Edwards légibázison hajtották végre, a repülőt Jim „Clue” Less, a NASA pilótája vezette. A teszt során az X-59 nagyjából  1,1 Mach-os sebességet ért el, ami körülbelül 1147 km/órának felel meg. A gép 13 228 méteres magasságig emelkedett, a repülés pedig 81 percig tartott. A mérnökök a gép viselkedését is figyelemmel kísérték, előbb hangsebesség alatti, majd szuperszonikus tartományban.

A mostani repülés egy intenzív tesztidőszak része volt. Az elmúlt 90 napban a NASA és partnerei összesen 16 repülést hajtottak végre vele. Az X-59 célja, hogy erős hangrobbanás nélkül, tehát meglehetősen csendesen közlekedjen, amely a szuperszonikus repülések egyik legnagyobb akadálya. Az Egyesült Államokban például zajszennyezés miatt 1973 óta nem repülhetnek szuperszonikus repülőgépek a szárazföld felett, ez a szabály viszont a közeljövőben enyhülhet. 

A NASA hangsúlyozta, hogy az X-59-et úgy tervezték, hogy hangsebesség felett inkább egy halk puffanáshoz hasonló hangot keltsen, a mostani teszt során viszont a járművet egy NASA F-15-ös kísérőgép figyelte, amelynek saját hangrobbanásai elnyomták azt a zajt, amelyet az X-59 kelthetett.

A következő fontos lépés a „küldetési feltételek” melletti repülés lesz. Ennél a tesztnél az X-59 már körülbelül 1,4 Mach-os utazósebességet érhet el, ami nagyjából 1489 km/órát jelent. A célmagasság mintegy 16 764 méter lesz, és a repülőt ekkor is követi majd egy másik gép.

A NASA szerint így tudják majd pontosan megállapítani, mekkora zajt érzékelnek az emberek a szuperszonikus repülésből. Az összegyűjtött adatokat később amerikai és nemzetközi szabályozó hatóságokkal is megosztják, hogy segítsék az új zajszabványok kidolgozását.

Ugyan a légi utasszállítás akkor sem alakul át azonnal, ha a program beváltja a hozzá fűzött reményeket, ez viszont megnyithatja az utat a gyorsabb, mégis kevésbé zavaró szuperszonikus repülés előtt. Érdekesség, hogy a Concorde egykori pilótája szerint még mindig van hova fejlődni, így ő csak 2050 után lát esélyt a szuperszonikus repülés széles körű elterjedésére.

(Euronews)