4+1 bizarr reggeli, ami egyeseknek csemege, másoknak gyomorpróba

Japánban különösen fontos a reggelizés, hiszen a hagyományok szerint minden nap egy új kezdetet jelöl. A chawanmushiról viszont Európában szinte biztosan nem hallottunk még – mondjuk nem is számít egy klasszikus reggelinek. A receptekben általában csirke, rák, shiitake gomba vagy gőzölt halpogácsa szerepel, ezekre öntik rá a szójaszószt, mielőtt ráütnek egy tojást. Az ételt ezután gőzölik, hogy összeérjenek az ízek. A chawanmushi melegen vagy hűtve is fogyasztható, de első alkalommal érdemes a forró verziót választani.

Bár látványra nem biztos, hogy a congee a legszebb, a rizskásából készült fogás annál táplálóbb. A kását hosszú ideig főzik alaplével, a feltétek csak ezután kerülnek rá: általában csirkét, fermentált tofut vagy párolt zöldségeket használnak. A congee egyébként egész Délkelet-Ázsiában népszerű, de szülőhazájának Kínát tartják.

India Nyugat-Bengál tartományában is létezik egy olyan reggeli, amivel ritkán találkozhatunk az európai éttermekben. A radhaballavi egy töltött puri, tehát egy kenyérhez hasonló tészta, amit bő olajban, vékonyra sütve tálalnak. Alapján a liszt és a ghi (ghee), azaz a tisztított vaj adja, amit alaposan megfűszereznek, általában pedig chilivel és lencsével töltik meg. A reggelihez hozzájár a mishti, vagyis az erjesztett édes joghurt is.  

Mongóliában nemcsak az ebédeknek és a vacsoráknak, de a reggeliknek is fontos részét képezi a hús. A hamuesgyemant.hu kiemeli, az országban emiatt nem fogyasztanak cukros, édes gabonapelyhet, helyette a hangsúly a szénhidráton és a fehérjén van. A bárányhússal töltött gombócok pedig a nap kezdetekor is a középpontban vannak: ezeket párolva készítik el, majd kézzel eszik – ezért ha Mongóliában járnánk, a sértődések elkerülése végett kés és villa helyett együk mi is kézzel!

Európában is létezik egy olyan fogás, amit a legtöbb helyen nem ismernek, bár a brunos kinézetre nem annyira furcsa, mint az előbbi fogások. Norvégia barna sajtja ízre egyáltalán nem hasonlít a klasszikus sajtokra, sokkal inkább egy édeskés ételről van szó. A barna színt és az édes ízt a tej lassú főzésén keresztül érik el, majd hagyják besűrűsödni, a folyamat során így a tejben lévő cukor karamellizálódik. Mindemiatt nem csoda, hogy a norvégok inkább lekvárként használják. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a sonka tökéletes társa a brunosnak, várjunk egy pillanatot, ugyanis a kombináció egyfajta „szentségtörésnek” számít az északi országban.